ez egy uj part amit találtunk. sok jópofa dolog van itt. vizeses, tide-pool-ok (apály által hátrahagyott nagy pocsolyai, amikben egy csomó élet van), sok sok achat (ebből rengeteget gyűjtöttünk), sekély part amiben meg meg is lehet martozni (mar aki bírja az iszonyat hideg vizet). Jönnek innen majd meg képek, de most ezek készültek ket különböző alkalommal
azaz hokupola. ez volt a hirekben nem is olyan regen, amikor a mi regionkrol beszeltek. valami ilyesfele keppel illusztralva:
egyebkent ez rekord homerseklet volt nalunk. eloszor szombaton dolt meg minden idok rekordja 43 fokkal, aztan vasarna dolt meg az alozo napi rekord 44 fokkal.
az elmult egy evben volt itt a kornyeken brutalis erdotuz ha emlkeztek meg ra, aztan telen volt egy oriasi hoeses, amibe beletort az aramszolgaltot bicskaja. ekkor a nulla koruli, homerseklet volt, sok jeges hoval, es ket nap aramszunettel nalunk. az nagyon meredek volt, nem voltunk ra felkeszulve. az egy dolog hogy vacogva mentunk aludni mind a negyen egy agyban, de az elso napon meg telefon szolgalat sem volt, mert azt is kiutette az aramkimaradas.
most meg ez. az erdotuzek is kezdodnek, par heten belul lehet hasonlo lesz a helyzet mint tavaly szeptemberben.
golbalis felmelegedes, eghajlatvaltozas. mar nyilvanvaloan itt van a nyakunkon. kivancsi vagyok hogy a gyerekeink hogyan fognak ezzel megkuzdeni. mert hogy ez a generacio sem er el tul sokat, az mar lassan fajdalmasan nyilvanvalo.
ezeket (legalabbis a nagyjat) fogom majd kibontani bovebben a kovetkezo par posztban, illetve kepeket toltok majd fol. szabadsagon vagyok, vagy most vagy soha.
ma egy rettenetesen valosagos, konnyfakaszto, tragikus veszteseg ert minket. meghalt Langer Zoli, Kesztolc legjobbja, egy igaz barat.
Zoli es en palyaszeli baratok voltunk, ennel tobbre nem futotta, hiszen en itt, o meg ott. Zoli egy evvel felettem jart az altalanos iskolaban, igy hat csak a huszas eveim kornyeken ismertem meg igazan, amikor mar tok mindegy volt hogy ki jar a hatodikba, es ki jar a hetedikbe.
Zoli a kesztolci csapat resze, resze volt es resze lesz amig csak elunk. akarmilyen messze is vagyok a kesztolci csapattol, a gugolos klubtol, a kesztolci legenysegtol, bennem mindig csodalat es tisztelet vegyul amikor belegondologok, hogy ez egy csapat az elejetol a vegeig.
en elszoktem, eloszor az orszagon belul mashova, aztan az orszagon kivulre, vegul a kontinensen is kivulre. kozben ezek a sracok es lanyok (jobbara) otthon maradtak. egyutt ittak es mulattak, egyutt epitkeztek, egyutt satraztak, egyutt mentek barcelonaba EB merkozesre, egyutt unnepeltek, egyutt duhongtek es egyutt pecaztak. egyutt eltek meg ezt a csodaszep de szemet vilagot. mi mast is gondoltunk volna, mint hogy egyutt is fognunk megoregedni, amit en is kesztolcon tervezek megvalositani. mert hat ennek a csapatnak csak egy picit, de legalabb egy picit a tagja vagyok en is.
Zolira mindig szamithatott az ember. azt napot, aminek a vegen eletet vesztette, azt a napot azzal toltotte hogy foldet hordott egy cimboranal, akinek segitsegre volt szuksege. gurcoltek es izzadtak ezen a szombaton de itt is csapatban voltak es mas nem szamit.
amikor belegondolok, azt latom hogy a csapat legtobbje ma mar csalados, el van temetve az irdatlan mennyisegu munka alatt, szeptigeti a hazat, terelgeti a gyerekek utjat, kalkulalja mit hoz a jovo. probalja ugyesen meguszni a jelen kenyelmetlensegeit es kimeletlensegeit.
ugyan mi nagyon messze vagyunk, de Christyanne es en ezen a szomoru napon ugy latjuk, hogy amikor a csapatbol valakinek szuksege volt egy baratai kezre es hangra, akkor Zoli mindig ott volt. vagy ha mondjuk a nap vegen meg akartal inni valakivel egy (vagy sok) sort, bort, palinkat, unicumot meg mit-tudom-en mit, Zolira termeszetesen akkor is szamithattal. sosem hagyott cserben.
ma, ennek a rettenetes napnak a vegen, azt remelem mi is olyan sokat jelentettunk neki, mint amilyen sokat o jelentett nekunk.
kiallitasa. na jo, osszekotottuk egy paradicsom palanta vasarral. mar a mult heten elojott a kezdemenyezes, ami azt jelenti hogy valoszinuleg mar hetek ota gondolkodtak rola a lanyok. mult hetvegen lefujtam, mert nem volt ido felkeszulni, ezen a hetvegen meg kicsit necces volt, hogy akkor hogyan is lesz ez, ha ma kicsit borus az ido, holnap meg esni fog. ugy hogy 10 korul belevagtunk, 12re minden kesz is volt.
4 oraval kesobb zartunk, es addigra Eszme 24 kepet adott el. es ezek masod vonal beli alkotasok voltak, ugyanis az igazan jol sikerult kepeket felre szoktuk tenni. majd teszek fol beloluk nehanyat valamikor.
a vasarlok elososrban termeszetesen szomszedok voltak, de volt 4-5 olyan is, akik vagy mmegalltak seta kozben, vagy olvastak a hirdetest valahol. szoval a lanyka nagyon boldog, keresett egy csomo penzt (minden kepet egy dollarert adtunk - valoszinuleg ez vitte is felfele az eladasokat) es most mar szamolgatja is a dollarokat es tervezi hogy milyen jatek sarkanyt fog vasarolni.
egy szo mint szaz, siker volt. szerintem a nyar vegen megismeteljuk.
