van Eszmenek egy satra a felso szinten. semmi bonyolult, csak ket szek egymastol egy meterre es egy lepedo kihuzva rajtuk.ezzel persze az volt a baj, hogy folemeszti azt az icike-picike kis nyitott teret, amink meg van a felso szinten. mar regota gondolkodtam, hogyan lehetne egy normalis satrat csinalni neki. aztan tegnap furtam egy kicsit a falba es foltettem egy fuggonyrudat ugy, hogy a rajta athuzott lepedo szep kis alagut satrat kepez a fal melett, Eszme matraca folott. pont ott, ahol a pluss allatkai sorakoznak.
nem ment szimplan, sot egyszer a fuggonyrud ra is puttyant Eszme hatara. szerencsere nem volt nehez, de a gyermek elsirta magat es anyukajat hivogatta, aki ekkor pont nem volt otthon. ram meg megharagudott egy picit persze, le is ment a felso szintrol (altalaban, amikor barkacsolok, akkor mindig kez es lab alatt van).
ugyhogy amikor keszen voltam, meglepeteskent latta a satrat eloszor. "my fort", mondta. be is maszott a lepel moge azonnal. behivta bogit is, aztan engem is. ultunk egymas mellett es egyszer csak azt mondta, hogy
"sometimes I sad."
(neha szomoru vagyok.)
oszinte, szep es nehez mondat ez. meglepett nagyon.
ez volt az elso alkalom, hogy angolul probaltam vele beszelgetni. nem akartam, hogy a nyelv egymas megertese koze alljon. kerdezni probaltam hogy miert szomoru neha, hatha enyhiteni tudok rajta. aztan amikor Christyannenek elmondtam, akkor o azt kerdezte, hogy mondtam e neki, hogy ez teljesen rendben van, neha mindenki szomoru.
hat nem, sajnos nem. jo lett volna ha ez jut eszembe.
