hogyan veszunk autot

amerikaban? ket hete azt gondoltam volna hogy sehogy. penteken viszont felhivta a biztosito Christyanne-t es elmondtak neki, hogyan fognak eljarni.

mivel az autobalesetben C egyaltalan nem volt hibas, ezert a masik sofor biztositojanak kell allnia mindent. egy baleset utan az autot teljesen rendbe kell hozni, fuggetlenul attol hogy a balesetben mi ment tonkre. csak olyan autot engednek vissza az utra, amivel minden rendben van (gondolom ezt jogszabalyok irjak elo). a mi esetunkben mindossze az VW elejebe hajtott a masik, kiutotte a iranyjelzo lampat a jobb oldalon, illetve megkarcolta annak kornyeket.

elvittek a VW-t megjavitani es kozben szolgaltattak nekunk egy nagy es szep Toyota Camry-t, ingyen es bermentve, hogy C tudjon munkaba jarni. mindezt addig amig a mi autonkat meg nem javitjak.
viszont penteken jott a hivas, hogy a javitasok koltsege 3000 dollar fole menne, szoval inkabb megveszik tolunk az autot 3000 dollarert. ez rutin eljaras, illetve az is, hogy mi meg azt visszavasarolhatjuk meghozza vas aron (!), azaz annyiert amennyit egy autoroncsolo fizetne erte. ez pedig kb 600 dollar. mindekozben a (VW autokent kb 2000 dollart er. mar csak azert is, mert par honapja eleg komoly kabrantartasi epizodon esett at.)

tehat a kovetkezot fogjuk csinalni. elfogajuk a 3000 dollart, illetve rogton visszavasaroljuk a VW-t 600-ert. ez 2400 dollar. ebbol megjavitattjuk amit mindenkeppen muszaj, kb 200 dollarert, azaz lemegyunk 2200 dollarra, majd eladjuk az autot 2000/1800/1600 dollarert. tehat valahol 4000 dollar pluszban vegzunk majd. amibol pedig egy ujabb, biztonsagosabb autot tudunk majd venni.

hogy miert ilyen ertekes a VW? azert mert diesel es egy gallon uzemanyaggal 44 merfoldet megy. magyarul (ha jol szamolom) ez azt jelenti hogy ot es fel litert fogyaszt 100 kilometeren. nem tudom hogy ez otthon jo e vagy sem, itt mindenesetre elkepesztoen jo arany, foleg a tobbi benzinehes doghoz kepest.
szeretnenk majd egy hasonlokeppen gazdasagos autot venni, bar az elso megfontolas az, hogy igencsak lathato legyen! nincsen szuksegunk tobb balesetre.

szoval ezek itt a tervek. a szamok jobbara adottak, majd meglatjuk mi jon ki belole vegul.

frissites.

christyannenek volt egy apro autobalesete tegnap, de szerencsere minden rendben. a mellette levo savbol kanyarodott ki egy auto, akibe beleutkozot, szerencsere tenyleg csak minimalisan. a nyaka, a hata, a valla persze nagyon faj (bar ez alapbol is igy volt mostanaban), de szerencsere mas baja nem lett, a fejet sem utotte be, a ov sem rantotta meg tulzottan.
az a furcsa ebben az egeszben hogy harom ev alatt ez a masodik autobaleset, amiben volt es mind a ketto ugyanabban az autoban, illetve mind a ketszer az volt az ok, hogy a masik sofor nem latta az o autojat. sotetzold volkswagenunk van, igy nez ki:

azt hiszem muszaj lesz lecserelnunk nemsokara, mert ez nem egy olyan minta amit kovetni akarunk. oreg ordog egyebkent kb 17 eves, korulbelul 500,000 kilometer van benne, de a motorjat ketszer is ujraepitettek, szoval ugy gurul nagyszeruen, nincsen vele semmi komolyabb bajunk.

az en frontomon: dolgozom a februari rendes, filmfesztivalos munkaval. PIFF, Portland International Film Festival. ez most a negyedik alkalom, lenyegeben mar veteranja vagyok a fesztivalnak. az a baj viszont hogy torokfajos, neha meg lazas beteg vagyok kozben. szeretem ezt csinalni, de talan egyre kevesbe. tavaly nagyon jol jott az extra februari fizetes, kifizette a repjegyem felet. most is gondoltam hogy felre fogom rakni (ez alkalommal az allampolgarsagi vizsgara es az adminisztrativ koltsegekre), de ugy tunik ez ongol lett iden, mert masfel napot mar kiestem a rendes munkambol, illetve egy napot a fesztivalrol (a hatbol) betegseg miatt. valahol a vegen nullszaldosan fogok kijonni, mintha nem is csinaltam volna semmi extrat, de jol lebetegedtem es faradt voltam februarban. hat nem igy kepzeltem, de most mar nincsen visszaut.

a masik dolog ami zavar a fesztivalban, azok az emberek. a sok ontelt, pozolo, okoskodo muveszpalanta, kiver toluk a viz. elegem van a hipszterekbol, oktondiskodo amatoroknek latom oket. szinte gozolni kezd a fejem amikor a kozelmben osztjak az eszt a maguk huszonketeves borzaszto nagy vilagtapasztalataval, anyu es apu penzen autokazva, designer cuccokkal oltozkodve hajlektalanoknak. tenyleg kiver a viz ettol a nepsegtol es a PIFFet minden evben ugy elozonlik, mint a saskak.

nem megy ez mar nekem, leszarom a muveszkedest, meg a vilagmegvalto, -ertelmezo teorizalasokat.

snow day,

ahogy itt mondjak. kesz apokalipszis, a civilizacio tartooszlopai kartyavarkent omlanak ossze. mivel ekkora ho itt 8-10 evente egyszer van, senki nincsen felkeszulve. az iskolak, boltok (koztuk az enyem is), bezarva, akarcsak Christyanne klinikaja. az ettermek kifogynak a kajabol, mert nem erkezik szallitmany, ugyanez vonatkozik az elelmiszer boltokra is, micsoda szerencse hogy felretettunk 10 uveg bort a zombi apokalipszis esetere! mondtam en hogy jol fog jonni.
a tomegkozlekedes, oras kesessel, az autok a jardara vagy a zebrara csuszva, a legtobb utca viszont uresen. akarcsak a mienk. de elobb lassuk magat St Johns-t, nyilvan egy hidas keppel kell kezdeni, meg ha alig latszik is.

ez meg a mi kis utcank a trademark fenyofaval.

szoval Rudit jol pofanspriccelte

egy szuperborz amelyikre rahajtott, mikor kinyitottam az ajtot szerda este, hogy kivigyem a szemetet. ugatas, kiabalas, izgalom, minden amit az ember nem akar este kilenckor a napi igazas utan.

eloszor jot rohogtem rajta! soha nem lattam eddig borzot, hat meg ekkorat, es milyen tipikus hogy a lokott kutyam odarohan hozza, aztan megtorpan mert elkepzelese sincs mi a kovetkezo lepes, a borz kozben mar meg is fordult es lovi a let. aztan meg eliszkol a kerites alatt, kozben rudi tovabbra sem vagja mi a helyzet. abszurd helyzet volt, es a kutya kinevetese tokeletes megoldasnak tunt.

aztan a hazon keresztul attereltuk a kutyat a hatso udvarba, amig kitalaljuk mi a kovetkezo lepes. negy masodpercet toltott a lakasban, de meg harom nappal kesobb is erezni lehetett a borz buzt. azt gondolod tulzok? hat nem baratocskam:
masnap reggel a szomszedok is megemlitettek, ugyanis harom hazzal odebb is lehetett erezni (Shaemus egyebkent azt gondolta hogy valaki biztos sziv a kornyeken, es valoban a borz szaga meg a marijuana elegge hasonlo).

na es ez az amibol a kutya egy egesz adagot kapott pofaba. habzott is a szaja vagy fel oran keresztul (komolyan), mikozben mi probaltuk panik uzemmodban kideriteni, mi ilyenkor a teendo. a nepi bolcsesseg azt tartja paradicsomleben kell mosdatni ilyenkor az allatot. folhivtuk Katrinat, akinek van egy nemkicsit idegesito chiwawa-ja (bogi jol le is baszta egyszer, rudi meg megragta, azota nem mutatkozhatnak egyutt) mert nekik mar tobb ilyen kalandjuk is volt. a megoldas:
szodabikarbona + ecet (amiben gazdag a paradicsomle, innen a folklor)

a helyzet az hogy egy tenyernyi kutyaval ez annyira nem para, fogod, kiszorod a szodabikarbonat a gyurolapra, megporgeted benne a kutyat, aztan belemartod egy nagyobb kancso ecetbe (imadom ezt a szcenariot, egyszeruen imadom), viszont 25 kilo szintizta izom es csont eseteben mar nem ilyen egyszeru a helyzet.

szerencsere Rudi jo kutya. beallitottuk a kadba, raparancsoltam hogy maradjon es maradt, aztan elkezdtuk bedorzsolni mindenet szodabikarbonaval, egesz jol turte. de amikor leontottuk ecettel, na azt utalta. az az igazi kihivas ebben hogy persze a fejen kellene dolgozni igazabol, de azt akarod megovni leginkabb, nehogy a szemebe fusson az ecet. es mellesleg legalabb ketszer kell ezt vegigzongorazni.

buszken jelenthetem, hogy a kutyam a nagy helytallo, igazan szolgaian turte ezt a nem mindennapi tesztet (mar persze a helyzethez merten). aznap ejjel a furdoszobaban aludt szerencsetlen, de mostanra ugy tunik rehabilitalodott a megtort kis jelleme. masnap reggel amikor elindultunk a szokasos setankra, majdnem kitort az elso ajton keresztul, hogy most aztan o jol megmutatja annak a mihaszna borznak. olyan feszult volt hogy csak ket utcaval odebb engedett fel, egeszen addig a borzot kereste a levegoben, aki eddigre mar termeszetesen kodde valt.

meghalt jancso miklos,

oda az igazsag. ez volt az utolso filmenek cime, amit egyebkent 2010-ben, a filmszemlen lattam. aztan magat miki bacsit is a szinapdon, meg azt hogy a rengeteg ember korulotte mind-mind gratulal, fogja a kezet, koszon mindent es igy tovabb. en is akartam, en is nagyra tartottam ot, de eselyem sem volt oda jutni.

ami engem ekkor igazan meglepett, az volt hogy Miki bacsi milyen jol tartja magat. es ezt szo szerint tessek erteni. azert kezdem el irigyelni az oreget, milyen egyenesen tartja a hatat meg nyolcvankilenc evesen is. aztan persze az is eszembe jutott hogy nem ismerek senkit aki nyolcvan, netan kilencven eves. ismerek hatvan, hetven ev koruli embereket, de erosen leszabalyozott kapcsolatom van veluk, megvan a maga rendszere, hogyan lehet beszelgetnem veluk, viszonyonulnom hozzajuk. 
azt hiszem a legjobban a kesztolci mamammal tudom peldazni (a tisztazas vegett, az egyik mamam tokodaltaron elt, igy hat ot tokodi mamanak hivtuk, a masik meg kesztolcon, tolunk mindossze ot perc setara). amikor otthon voltunk 2010ben, az volt az mama utolso, 73. eve. persze ezt nem lattuk elore, de minden egyes alkalommal, amikor meglatogattuk, Christyanne es en, igyekeztem szaz szazalekig alkalmazkodni az o vilagnezetehez, a gondolkodasahoz, az onkifejezesenek hataraihoz, azon belul erdemi beszelgetest folytatni. es o az akivel ezt a maximumra tudtam vinni, mas idosokkel nem turaztatom meg magam ennyire. magyarorszagon aligha, itt viszont sokszor talalkozom hetven, nyolcvan, neha meg kilencven evesekkel is. ritkan erzem az ilyen talalkozasokkor hogy elfelejthetem a korkulonbseget, hogy tenyleg magamat adhatom.

noha soha nem beszeltem jancso miklossal mindig is az volt az erzesem, hogy vele nem lenne ilyen megszoritottsagom. amit olvastam, lattam rola, tole es vele, mind azt sugallta hogy miki bacsi was my kind of guy. bolcs oregember, naprakesz gondolatokkal, konnyed elengancival es gunyos humorral. mindenezen tul a huszadik szazad legfontosabb, az egyetlen nev, akit egyszeruen nem lehet nem megemliteni amikor a huszadik szazadi magyararoszag kulturtorteneterol kerul szo barhol a vilagon. ezt folosleges lenne itt nekem targyalnom, mindeki errol beszel.  

amit igazan szerettem miki bacsiban, az hogy hogyan szolt az emberhez. en azt lattam rajta, hogy egy teljes, gazdag es szep elet van mogotte. a nagy tulelo, akinek az elete es az eletmuve ativel a huszadik szazad legfontosabb pontjain (masodik vilaghaboru, otvenhat, ruszki megszallas, ruszki kivonulas, a demokracia nagy eljovetele (haha!) es ez a rettenetesen posztmodern, kiabrandult kor amiben elunk). aki mindig tudott valami ujat mondani, valamivel amulatba ejteni, vagy vegtelenul felbosszantani minket.

jancso miklos mindig egy lepessel a kor elott jart, gondolkodott es szerencsere alkotott is. lehet hogy rosszul latom de szerintem sokan szerettuk volna ot tiszteletbeli nagyapanknak.

nyugodjon bekeben miki bacsi, koszonunk mindent!

edward sokszor eszembe

jutott mostanaban. jellemzoen amikor egyedul vagyok, munkaba menet, vagy onnan jovet. most nem is kifejezetten ra mint szemelyre gondolok, hanem arra, hogy milyen szerepet toltott be az eletunkben. o volt itt a legkozelebbi es legnyitottabb baratunk, akihez at tudtunk ugrani barmikor, akivel elmentunk moziba, egyutt ettunk es ittunk, akivel sok mindent megosztottunk.

a szomszedainkat nagyon kedveljuk es azt hiszem szerencsesek vagyunk veluk. jo emberek jopofa gyerekekkel. viszont sokszor kimaradunk a nagy, kozos utcabeni porgesekbol. amikor osszejonnek pizzazni, amikor a gyerekek egyutt jatszanak a lakasban, a felnottek meg kint ulnek a teraszon, szilveszterkor, stb. ha veletlenul belejuk botlunk, akkor behivnak persze, de amugy nem vagyunk benne a tervekben. a hersey-ek, a fabik-ek, meg a lynsk-ik vegulis triot alkotnak. az apak egy bandaban jatszanak (nevuk FILF, igen, az), van itt nemi csaladi osszefugges is (unakatesok), illetve egyutt pokereznek, kirandulnak, gombazni mennek. mi ezekbol kimaradunk.
sokaig ugy ereztuk azert mert mind a harom csaladdal ellentetben, nalunk nincsen gyerek. ebben biztos van is valami, de igazabol tobbrol van itt szo. be kell lassam, mi sem eroltetjuk tul a dolgot. amikor a gyerekek atjonnek jatszani a kutyaval, macskaval, az nagyszeruen szokott zajlani, de amugy csak ketszer hivtuk ossze a tarsasagot az udvarunkba a harom ev alatt. nyaron persze pezsgobb a kozossegi elet mint telen, most mindenki bevackolja magat az odujaba, nem talalkozunk az utcan.
az en reszemrol meg talan annyi, hogy nem tudok igazan kapcsolatot teremteni a ferjekkel. az egyik mernok, a masik ugyved es aspiralo politikus, a harmadik ipari mosogep szerelo (aki a tengereszgyalogsagban egy nuklearis tengeralattjaron teljesitett szolgalatot). okos emberek ok egytol egyig, erdekes vilagnezettel, elbeszelgetunk mi barmirol, de valahogy nem klikkelek veluk ossze rendesen. lehet azert mert a vilag masik vegerol jovok, lehet azert mert fiatalabb vagyok, lehet sok minden miatt.

munkaban ennel jobb a helyzet. mind Christyanne, mind en kb nyolcvan szazalekban olyan emberekkel dolgozunk, akiket kedvelunk, akikre folnezunk valamiert, akik ugy ahogy korunkbeliek, akikben megbizunk, akikkel bajtarsak vagyunk. nagy szerencse ez, hiszen a napunk aktiv reszet ezekkel az emberekkel kell tolteni.

en teljesen remekul erzem magam Christy a hiperaktiv, highly inappropriate es nagyszaju managerem, Bob az ontorvenyu kis zseni es ezermester, Hannah a fiatal muveszlelek, Juli a ballbuster felmunkaidos zsido anyuka, Judi a masik nagydumas managerem, Katina a dormogo es mormogo, minden hetveget vegigpialo fekete csaj es az intellektualis, de halk Natalie tarsasagaban. vannak ketten akikkel semmilyen kapcsolatom nincsen (Andrea es Nolan), illetve vannak ketten akik korul ovatosan kell lepkednie mindenkinek (Carolyn es Ahren). rajtuk kivul pedig van harom allando onkentes (Carlos, a texasi szarmazasu, meleg mukereskedo, Danielle a leszbikus szerb maffiozo leszarmazott, es Chris az aspergers szindromas, allandoan karomkodo srac, aki az elektronikus cuccokat teszteli es veri szet neha), akikkel mind nagyszeruen elvagyok. foleg Carlosszal, akitol rengeteget tanulok mutargyak, mesterek, eladhato brandek, alairasok, kulonbozo nyersanyagok teren. egyebvkent van egy ebay boltja, itt nezhetitek meg. nem kispalya, amit csinal.
Christyanne munkahelyen hasonlo a helyzet, van egy ket ember akivel nehez, de a maradek tizzel nagyon jol elvan. persze komolyabb es stresszesebb munkat vegeznek, mint mi, azaz jobban is kell hogy tudjanak szamitani egymasra.

itt St Johnsban vannak meg mas barataink is, de a korabban emlitett teli bekuckozas miatt szinte senkivel nem talalkoztunk hetek ota. plusz Beth, aki talan legkozelebb all hozzank az egyesult kiralysagban van.

akik most a legjobb barataink, azok ketseg kivul Rudi es Bogi. senki nem nevetett meg ugy, mint a kutyam.

(par nappal ezelott mentunk el egy rendori akcio mellett a kora reggeli seta kozben. hat rendorauto, egy zsakutcaba lassan beaszalo rendorokkel, fegyver a kezben (legalabbis egyikuk kezeben lattam). setaltunk tovabb, de kozben arra jottem ra, barmilyen ha engem barmilyen veszely fenyegetne, akkor Rudi akar az elete aran is megvedene.)

igazabol nem panaszkodhatunk, ahhoz kepest hogy harom eve vagyunk itt, egeszen egeszseges es kiterjedt szocialis halonk van, meg ha nem is nagyon elunk vele. elzartuk magunkat Christyanne kartekony csaladjatol. akik korulottunk vannak, kedves es joszandeku emberek, koztuk nehany igencsak kulonleges figuraval. Edward azert hianyzik viszont, mert rendszeresen talalkoztunk vele, igazan lenyeges es belso reszeit is ismertuk egymas eletenek, illetve egeszen nagylelkuek is voltuk egymas fele, megosztottuk azt amink volt. a hozza kotodo baratsagunk a szegedi egyetemi eveimet juttatja eszembe mindig. igy egyutt a ketto meg jobban hianyzik mint elotte, mikozben persze tudom hogy az egyikhez sincsen visszaut.

meg szerencse, hogy mindekozben sosem feledkezek meg rola hogy a felesegem a legjobb baratom.

festettunk a hetvegen

ami persze kozel sem ment ugy ahogy eltervezi az ilyesmit az ember. harom napos hetvege volt a Martin Luther King nap miatt. en azt gondoltam ket nap alatt kivegezzuk ezt a melot, aztan harom es fel lett belole.

az talan a legelszomoritobb az ilyen munkaba, hogy be kell nezni, azokba az eldugott lyukakba, sarkakba, amit kerul az ember eveken keresztul. nem jo latni, hogy micsoda ragcsalo forgalom van a lakas egyes reszeiben, foleg abbol kovetkeztetve hogy mennyi uruleket sopor fol az ember.

a masodik problema szamomra, az a fal javitasa. mivel most eloszor gipszkartonoztam egyedul, ezt leirom tanulopenzkent. a furdoszobaban javitottam a falat leginkabb, neha gyorsan, de legtobbszor inkabb lassan es karomkodva. ugy negyven szazalekban vagyok megeledve a munkammal, ami vegul is negyven szazalekkal tobb a nullanal, szoval a helyzet azert biztato.
a wc mellett volt egy csuklo atmeroju lyuk a falban, amit igazan elizabethianus modon a liz betomott egy felgongyolitett vastag ujsaggal. kilogott persze vagy tizenot centire, athuzott rajta a hideg levego, de azt be kell ismerni az egerek (es esetleg patkanyok) tomegkozlekedese itt megszunt. kijavitottam amennyire csak tudtam, viszont olyan lehetetlen helyen volt ez, hogy egy ido utan feladtam es elfogadtam magamban, hogy itt egy apro, lapost tumor kinezetu kidudorodas lesz a falon. ez volt a legnagyobb kompromisszum a mit meg kellett kotnom.

egyebkent a hazunk (es ezt biztosan mondtam mar, de erdemes emlekeztetni magunkat) 1895-ben epult, halaszkunyhokent, a ket nagy folyo kozott. a haznak alapja nincsen, de van ugynevezett crawlspace ami boven biztosit ki es be jaratokat a hazunk kulonbozo szintjeire, falaiba az erdeklodo ingyeneloknek.

most hogy jol elnezest kertem a hazunk neveben, lepjunk is tovabb. de elotte talan meg par kep.

tehat a konyhat es a furdoszobat festettuk ujra, leginkabb talan margarinhoz hasonlito szinekre. a furdo zold volt (amolyan igazi beteg zold), a konyha meg kek.

amin elgondolkodtam a munka kozben, az mar regi tema  kettonk kozott, de itt talan meg nem mondtam, nagyon szeretnenk idovel kiegesziteni a hazat a hatso kert fele. ugy ket es fel, esetleg harom meterre. sokat adna a eloterunkhoz. viszont ami az en szivemnek a legnagyobb vagya, az az hogy mindezt teglaval tegyuk. elegem van abbol, hogy ezekben a papir es kreta falakban hallom neha az egerek es a patkanyok futkosasat. meg akkor is ha ez itt nem nagy wasistdas, minden hazban, vagy minden masodik hazban adott ugy. 

megemlitettem ezt a munkahelyemen Christynek, aki az egyik fonokom, aki mondta hogy a szulei, most hogy a varosbol kikoltoznek az ocean melle a nyugdijas eveikre, lebontjak az elozo hazukat ami teglabol epult kb hetven eve. es ha akarom akkor onnan elhurcolhatunk egy csomo teglat. csak szerezzek jo nagy autot, illetve legalabb meg ket embert ehhez a munkahoz.

azt hiszem ez lesz a kovetkezo nagy (mit nagy? giga-) projekt. elmegyunk, elhozzuk, majd meg szakadunk kozben, kipakoljuk a megfelelo helyre neki, aztan a nyari honapokban kiulunk a napsutotte udvarra es elmorzsoljuk a betont a teglakrol. azt hiszem ha realisan gondolkodnek, akkor inkabb tunne ez egy remalomnak, mint jo otletnek, de most nagyon rajta vagyok az ugyon, hogy valamikor a tavoli jovoben lesz nehany teglafal a hazunkban.

(mellesleg azert nincsenek itt tegla es beton hazak, mert azok azonnal osszeomlanak egy foldrenges eseten, mig a fahazak meginognak, de megmaradnak)