ez itt gunnar

kepe, ami megjelent a national geographicban.

van itt egy izlandi cimboram,

Gunnar Heidarnak hivjak. animacios kameraman. dolgozott a fantastikus mr foxon, a wallace es gromiton, es a portlandi keszitesu paranormanon. azert ez nem piskota, ugye? mellesleg borzasztoan jo fej is, muvelt, intelligens, eros es atgondolt velemenye van a vilag dolgairol.
leginkabb az amerikai es az eu-s politikai tortenesekrol szoktunk beszelni, abszolut egy huron pendulunk. ugyanazokhoz a konkluziokhoz erkeztunk szamunkra fontos temakban. peldaul egyikunk sem erti, hogyan lehet az hogy a nemzeti radikalisok (akar magyarok, izlandiak, amerikaiak, vagy barhonnan mashonnan) kepesek osszeegyeztetni a abortusz betiltasanak koveteleset az elet szentsege miatt a halalbuntetes kovetelesevel. kb ugyanez a meleghazassag kapcsan is. koztudott, hogy a hazassagok legalabb fele valassal vegzodik. az hagyjan, azt is tudjuk, hogy a legtobb valas amerikaban az ugynevezett Bible Beltben, azaz a szocialisan abszolut konzervativ Bibliaovezetben van. (cikk). borzasztoan erdekes egybeeses, hogy akik a hazassag (ismet) szentsegenek legnagyobb szoszoloi, azok veszik ezt a legkevesbe komolyan.

elszaladt velem a lo, nem ez a lenyeg, bar azt azert jolesik leirni, hogy Gunnar pontosan az a fajta europeer entellektuel, akivel en pillanatok alatt ossze tudtam baratkozni, itt a nagy idegenben. filmes is.
ahogy az en esetemben, ugy az oveben is Portland mostanra teljesen kiverte a biztositekot. nincs munka, fokent tisztessegesen fizetos filmes munka ebben a varosban. kesz rohej, de Gunnar meg ilyen referenciakkal a hata mogott sem talalt semmit nyolc honapon alatt. ahogy en, ugy o is beprobalkozott meg az egyetemen is, nulla visszakeresessel.

o is beleunt az ostoba mokuskerekbe, a nincstelensegbe, az allando letbizonytalansagba. hazamegy izlandra, ahol mar ket konkret allast is ajanlottak neki egy het keresgeles utan.

hosszabban is belemehetnek ebbe a sztoriba, de azt hiszem nem szukseges. ami szamomra ebbol fontos, az hogy nem en vagyok az egyetlen aki harminc folott egyszercsak hatat fordit a filmkeszitesnek, es ezzel hirtelenjeben egy hatalmas terhet dob le a vallarol.

mellesleg Gunnar egy Berlini fenykepe lesz penteken a nap kepe a National Geographic oldalan.

talan mar hat eve is van, hogy letettem a karoramat.

azt hiszem valamikor az egyetem vege fele tortent. nagyon szerettem, de vegul foloslegesse valt. resze volt a "stilusomnak" mar ha lehet azt mondani hogy nekem valaha is (foleg az egyetemen) volt stilusom.

azotan telefonon nezem az idot, az internetet, az ebayt, meg a tobbi technikai csodat. par hete viszont talaltam a boltban egy orat ami borzasztoan megtetszett. folvettem kiprobalni es azota is hordom.
az esztetikumon kivul ket aprosag van, amit nagyon szeretek rajta. egyreszt az hogy nem fem, bor vagy mubor a szijja hanem sima textil, masreszt pedig azt hogy nem kell bele elem, hanem ugy manualisan kell felhuzni. meghozza minden nap. ez pedig mostanra igazan kellemes rutinna notte ki magat.

ime az uj oram:

elokert majusban

tegnap meg majdnem kinyirtam magam a kertben,

merthogy ennyire eddig meg nem eroltettem meg magam, az biztos. lenyegeben ket uj emelt agyast fektettem le a harom eddigi melle, ami magaban nem lenne tul nagy kunszt. az agyas kereteket a szomszedtol kaptuk, innen szabaditottam ki oket:

(a szomszed sort forralt az otthoni termesztesu malatabol, azt latjatok felkuszni a colopokon. es igen, van ott mogotte egy masik is.)

amugy az eddigi harom amit betettem otthon az igy nezett ki ket hete:

illetve ket napja:

milyen szep is az a fold ami benne van ugye? hat kerlek ez komposzt, meghozza ket kulonbozo fajta. ugyanis Christyanne kb ket honapja rendelt 8 kobmeternyi komposztot (az egyik gombakomposzt, a masik meg egy ugy nevezett 3 way compost) plusz egy kobmeter fakerget. igyekeztunk minel tobbet felhasznalni belole azonnal. tegnapra mar csak ennyi maradt belole:

mi a problema ezzel a keppel? igen, jol latod, a komposzt elhelyezese. ugyanis pontosan oda lett kiboritva a teherautorol ahova az emelt agyasokat le akartuk fektetni. vagyis ahova C akarta hogy en lefektessem az emelt agyasokat. amit ezen a kepen lattok, azt mar odebbhuztam egy-masfel meterrel, hogy a harmadik agyas elferjen szepen. viszont most mar nem volt mas valasztasom mint nekimenni a nagy kupacnak es elmozditani az egeszet, ha be akarom fejezni ezt a projektet. lenyegeben delelott 11tol este nyolcig dolgoztam ezen, az utolso harom orat, zuhogo esoben, mert borzasztoan idegesitett volna ha nem tudom befejezni aznap. nem akartam tobb napot mar raszanni erre, meg ha beledoglok, akkor is ellapatolok en itt mindent.

mar csak nehany kep van hatra. jojjon eloszor is egy elotte, utana osszehasonlitas:

(igen, az ott ripley, a szomszedok lanya, eppen ultetni segit christyannenek)

(ez a nap vege)

es akkor lassuk mi tortent menet kozben. eloszor azt hittem be tudom allitani a fenykepezogepet automatikus percenkenti kattintasokra, az lett volna mar csak igazan kenyelmes. de sajnos nem. igy nekem kellett nyomnom a gombot, ami szepen lassan elferditette a kis gorilla-gripet, amivel rogzitettem a kamerat. es igen az lenne preciz ha kiigazitanam a kepeket, ha osszehangolnam a szineket, esatobbi esatobbi. viszont mar igy is messze tobbet blogoltam ma este mint az egesz mult honapban (bar a semmit, nem tul nagy kunszt tulszarnyalni).

szoval ime a tegnapi napom:

dingonak meg a 15.

adpotalasi napjat unnepeltuk egy hettel ezelott. koszoni jol van, meg ha egyre oregesebb is a mozgasa es egyre "gyerekesebb" a viselkedese.

ot eves hazassagi evfordulot

unnepeltunk penteken. ezzel a kis japan vazaval leptem meg christyanne-t. a viragok persze frissek voltak benne akkor meg, de amilyen figyelmetlen vagyok csak harom nappal kesobb keszitettem ezt a fenykepet. ezzel a ket kicsi bekaval most mar negy van a lakasban.